MIKLÓSCSABI
Mindannyiunk életében több, különböző szerepben kell helytállnunk. Munka, család, baráti kapcsolatok. És vannak olyanok, akiknek egy kicsit több és olykor intenzívebb szerepben kell teljesíteniük, hiszen munkájuk során is különböző világokban kell megjelenniük egyik napról a másikra. Ilyen Miklós Csabi is: borász, vállalkozó, házigazda. A móri Miklóscsabi pince atyja, juniborász, Divino borbár társtulajdonos.
Az egyik legkedvesebb például az, amikor pár köteg virággal közelítek az Ezerjó utca felé közben azon agyalok, hogy hogyan fogom elrendezni, hogy a vendégeimnek a legjobban tetszen. Érdekes módon szeretek rózsával dekorálni, viszont jól mutat a présházban a gerbera, liliom, jácint és a hortenzia is. Ezek után szeretem azt is, amikor a vendégek habzó borral a kezükben kíváncsiskodva mosolyognak, hogy imádják ezeket az illatokat, ami a pohárból és a vázából együttesen áradnak, szóval szerencsés vagyok. Szép feladatok, gyönyörű környezetben. Egy szó, mint száz, ez ezerjó és itt most nem csak a szőlőfajtákra gondolok, hanem a móri miliőre a gondos és szenvedélyes hétköznapokra, a szőlészeti és borászati alkotómunka érték teremtésére és a vendégeink őszinte elismerő mosolyára is.
Vállalkozóként mindig is hitt abban, hogy cége fejlesztése a kulcs álmai megvalósításához. 16 évesen már saját területeket vásárolt, 25 évesen pedig első borát is elkészítette. Tudta ugyanakkor, hogy a saját borászatig még hosszú út vezet, ahhoz az anyagi és a szakmai hátteret is meg kell alapozni. Akkoriban indult egy virág-nagykereskedelmi hálózat Magyarországon, ahol többek között az egri régióba kerestek alvállalkozót. Csabi nyelvtudásának köszönhetően belekezdhetett az üzletbe, így töltött el tíz évet a virágkereskedelemben. Közben igyekezett a borászatot sem hanyagolni. 2004-ben palackozott először Miklós Csabi néven borokat, 2007-ben sikerült a piacra is kikerülni. Elmondása szerint a 2009-es remek évjárat hozta meg a sikert, amely után dönteni kellett, hiszen a Mór és Eger közötti ingázás rengeteg időt jelentett.
Egy olyan embernek, aki minden szerepében kiválóan képes helytállni, szüksége van egy társra, aki a dűlő sáros, köves lankáin és a belváros macskaköves utcáin is pont ugyanannyira kiszolgálja őt. Ilyen Csabi életében a Kodiaq.
A móri borvidék sziklás, mészköves talaja és a szőlő emelkedői a legtöbb autót kemény kihívások elé állítják. Főleg, ha nem egy-egy alkalomról van szó csupán, hanem napi túrákról. A Kodiaq viszont elboldogul minden tereppel, a világ egyik legegyszerűbb feladatának tűnik felmenni vele a dűlő legtetején kiépített pezsgőteraszig.
Budapest utcáin viszont kevésbé az erő, mint a mozgékonyság kerül előtérbe. Az autó méreteiből kiindulva nem tűnik egyszerűnek a parkolás, de az asszisztens rendszereknek, - mint például az Area View - és az autó jó irányíthatóságának köszönhetően meglepően egyszerű feladat ez is. Az autópályán hazáig pedig a sávtartó vigyáz, hogy holnap reggel újra felkapaszkodhassunk a szőlő legmeredekebb ösvényén.
