Kevésbé ismert modellek a ŠKODA AUTO 125 éves történetéből – A ŠKODA BUGGY 736
Újra és újra szokatlan és izgalmas koncepciómodelleket mutatott be 125 éves
története során a ŠKODA AUTO, s ezek egyikeként született meg BUGGY 736 modellje
is. Műszaki alapjául a sorozatgyártású, lépcsőshátú ŠKODA 110 szolgált, s azon
autókrossz-versenygépekkel is rokonságban állt, amelyekkel a cseh autógyártó a
hetvenes évek elején bajnoki sikereket ünnepelhetett. A fordulékonyságával
különösen terepen meggyőzőnek bizonyult, ajtók nélküli kabrió 1100-as motorja 33 kW
(45 LE) teljesítményt produkált, s összesen öt prototípusa közül az utolsó 1975-ben
készült el - ma pedig a Mladá Boleslav-i ŠKODA Múzeum gyűjteményének
tagja.
Az autókrossz a hatvanas évek végén jelent meg az európai versenysport világában,
ahol a pilóták szórakoztató és izgalmas versenyeken, útburkolat nélküli pályákon
küzdöttek meg egymással és minimalista, könnyűszerkezetes járművekben harcoltak a
győzelemért. Csehszlovákiában 1969 őszén Přerov városában rendezték meg az első
hivatalos autókrossz-versenyt, röviddel ezután pedig már a ŠKODA is rajthoz állt az
új sportágban, s 1970 novemberében Milan Žid gyári versenyző Pardubice lovas
akadálypályáján (steeplechase) megnyerte az ezer köbcentiméter alatti kategóriát.
ŠKODA 1100 MB modelljének elkészítésekor a tömegcsökkentés érdekében a lökhárítókat
és a hátsó ajtókat is elhagyták, az utastér felszereltségét pedig csupán a lehető
legszükségesebbekre korlátozták.
Az első csehszlovák autókrossz-bajnokságot 1971-ben egyfajta buggy-modelljével
uralta a ŠKODA, amelynek műszaki alapjául a ŠKODA 100/110 L szolgált. A versenyautó
számára azonban negyven centiméterrel lerövidítették a padlóvázat, a karosszériát
pedig túlnyomórészt bukócsövek váltották fel. Milan Žid ismét legyőzhetetlennek
bizonyult az egyliteres géposztályban, az eggyel magasabb kategóriában pedig
Oldřich Brunclík személyében egy másik gyári pilóta dominált, akinek
buggy-versenygépében 1150 köbcentiméterre fúrták fel a motort. Mindezen sikereik
ellenére a ŠKODA gyári csapata már a következő szezonban, 1972-ben befejezte
autókrossz-szereplését, ugyanis a pálya- és raliversenyautók teljes egészében
lekötötték a sportosztály kapacitásait.
Nagyjából egyidőben az autókrossz, mint sportág iránti egyre növekvő lelkesedéssel
érkezett Kalifornia és Florida strandjairól egy különös trend Európába - ezek a
puritán dűne- vagy strand-buggyk. E műszakilag meglehetősen egyszerű konstrukciójú
járművek az autózás rendkívül közvetlen és élvezetes élményét kínálták, komoly
érdeklődést ébresztve a tisztán szabadidős célú járművek iránt. A gyakran
összeépítendő készletben (kit) kínált járművek alapjául többnyire műszakilag
átdolgozott kisautók szolgáltak, amelyeket könnyű üvegszálerősítésű műanyag (GRP)
karosszériákkal láttak el. Nyugat-Európában számos gyártó alkalmazta e célra a
ŠKODA korszerű, ugyanakkor árában nagyon is versenyképes technikáját, különösen az
egyliteres kategóriában.
Akkoriban a belga Namurból származó Francois Vernimmen számított az egyik
legaktívabb európai buggy-gyártónak, aki 1971-ben a ŠKODA 100 megerősített
padlóvázára építette fel Buggy VF modellje két példányát. Ennek során 2400-ról 2240
milliméterre rövidítette le a tengelytávot, a buggy nyitott karosszériája pedig
ponyvatetőt kapott, míg utastere nem sokkal tartalmazott többet sportkormányánál és
kagylóüléseinél. A hátuljába épített, 988 köbcentiméteres, négyhengeres erőforrás
31 kilowattot (42 LE) teljesített, s éppúgy a sorozatgyártású lépcsőshátú modellből
származott, mint a négyfokozatú sebességváltó. Az autó 1972 januárjában a Brüsszeli
Autószalon ŠKODA-standján tartotta világpremierjét. Három év alatt nagyjából
harminc példány készült az 1973-tól VF Okapi néven forgalmazott járműből, amelyekbe
már 1107 köbcentiméteres motort építettek.
Hasonló különleges gyártmányokat árult az akkori olasz ŠKODA-generálimportőr
Motorest is, 1972 novemberében pedig a Torinói Autószalonon a Bologna közeli
Pianoro-beli Autozodiaco törpeautógyártó mutatta be Kirby nevű fejlesztését. Ez
utóbbi nyitott kétüléses modell is a ŠKODA 100 műszaki alapjaira épült, ám
változatlan tengelytáv mellett. Biztonsági okokból a Kirby - akárcsak a VF -
szélvédőjének csőkerete mellett egy hátsó bukókerettel is kiegészült. Összességében
azonban csupán két példány készült belőle, az egy vagy két karburátorral szerelt,
1107 köbcentiméteres motor pedig sohasem került a Kirby hátuljába.
E járművek tervezését Mladá Boleslavból, a ŠKODA részéről is szorosan figyelemmel
kísérték, míg végül 1973-ban megszületett a döntés a 736-os projekt elindításáról.
A ŠKODA BUGGY volt hivatott kideríteni, mennyiben rendelkezne exportpotenciállal,
illetve lenne gazdaságilag indokolható egy hasonló jármű gyártása. Két év intenzív
munkát követően 1976 nyarára végül a tesztvezetések is lezajlottak. A prototípus
alapjául a 110 L szolgált, amelynek tengelytávját 2000 milliméterre rövidítették le
a tervezők, a padlóváz további merevítéséről pedig két hossztartó, a szélvédő
körüli csőkeret, valamint a vezető és az első utas feje felett átívelő, magasabb
bukócső gondoskodott. A 2+2-ülésesként négy személy számára helyet kínáló, nyitott
fémkarosszéria formatervéért Josef Čech felelt. Az első példány még a fejlesztési
részleg segítségével készült el, akik az autó fényezését is végezték, míg további
négyet 1975 októberéig az autógyártó saját szakiskolájának tanulói kézi munkával
gyártottak le. A ŠKODA BUGGY ezzel azon immár hat tanulói autó (Azubi-Car) korai
előfutára, amelyeket a ŠKODA szakiskolai gyakornokai az utóbbi évek során
építettek.
A ŠKODA által épített buggy-modellek mindenekelőtt átgondoltabb konstrukciójukban
különböztek a belga és az olasz ajánlatoktól. A hűtőt, az akkumulátort és a
negyvenliteres üzemanyag-tartályt például az autó elejébe helyezték, ami jelentősen
hozzájárult a kedvezőbb tömegeloszláshoz és a kiegyensúlyozottabb
tengelyterhelésekhez. A buggy elejét és hátulját szilárd csőkeretek védték és
különösen szembetűnőek voltak az első karosszériaburkolatra szerelt fényszórók,
valamint a külön bevonattal védett pótkerék a hátsó motorházfedélen. A jármű
hajtásáról a ŠKODA 110 1107 köbcentiméteres és 33 kW (45 LE) teljesítményű,
négyhengeres motorja gondoskodott, amelynek 3000-es percenkénti fordulatszámnál
leadott 74 newtonméter maximális forgatónyomatékának köszönhetően aligha esett
nehezére a könnyű jármű mozgatása. A 3,32 méter hosszú ŠKODA BUGGY alatt ugyanis
mindössze 710 kilogrammot mutatott a mérleg, ám 400 kilogrammos terhelhetőséget
kínált. Ez nagyjából négy felnőtt és 100 kilogramm csomag számára bizonyult
elegendőnek, még ha utóbbinak nem is igazán jutott már hely, ha négyen ültek az
autóban. Amikor azonban csak ketten autóztak, a hátsó ülést 980 milliméter széles
rakodóhelyként használhatták. Az utasok vászontetővel és átlátszó fóliaablakokkal
ellátott oldalpanelekkel óvhatták magukat az esőtől. 165 SR 13 méretű Barum utcai
gumiabroncsain a prototípus félterheléssel 107 kilométer/óra maximális sebességet
ért el, átlagos üzemanyag-fogyasztása pedig 8,3 literre adódott 100
kilométerenként. A terepmintás gumiabroncsok 175 SR 13 méretben álltak hozzá
rendelkezésre.
A ŠKODA BUGGY 736 közel harmincezer kilométert tett meg a tesztek során és szinte
kizárólag pozitív értékeléseket gyűjtött be, ám még ez sem bizonyult elegendőnek a
rétegmodell sorozatgyártásához, noha fejlesztői a gyártás egyszerűsítésére, s ezzel
a költségek csökkentésére is tártak fel lehetőségeket. Az ötletek a könnyű
üvegszálerősítésű műanyag (GRP) karosszériától egészen a rendőrségnek vagy a
határőrségnek tehető ajánlatokig terjedtek, amelyek végül az akkori
jogszabálykörnyezet miatt vallottak kudarcot. Az egyik prototípus mindenesetre a
projekt lezárultát követően a prágai repülőtéren felvezető (Follow-Me) járműként
látott el szolgálatot.
Egy másik az öt prototípus közül ma a Mladá Boleslav-i ŠKODA Múzeum gyűjteményének
tagja, miután 2017-ben gondos restauráláson esett át. Helyreállításáért a vállalat
saját Mladá Boleslav-i szakiskolájának tanulói feleltek, akárcsak e szokatlan autó
hetvenes évekbeli elkészítéséért.
Kevésbé ismert modellek a ŠKODA AUTO 125 éves történetéből
A sorozat összesen hét sajtóközleményből áll. Már megjelent:
1. rész: Laurin & Klement LW-triciklik (1905 - 1911)
2. rész: Laurin & Klement E "Černá Hora/Montenegro" (1908-1909)
3. rész: ŠKODA SAGITTA (1936-1938)
4. rész: ŠKODA 998 "Agromobil" (1962)
5. rész: ŠKODA 990 "Hajaja" (1963)
6. rész: ŠKODA BUGGY 736 (1974-1976)
Előkészületben:
7. rész: ŠKODA FELICIA Fun (1996-2000)