Kevésbé ismert modellek a ŠKODA AUTO 125 éves történetéből – A ŠKODA 990 „Hajaja”
A hatvanas évek közepén az egyliteres kategória világszerte legkorszerűbb
képviselői közé tartozott a farmotoros és hátsókerékhajtású, legendás ŠKODA 1000
MB. A Csehszlovákiában "Embéčko" néven is emlegetett modell négyajtós, lépcsőshátú
karosszériával készült, de kupé-, roadster- és kombiváltozat is szerepelt a
tervekben. A valaha készült egyetlen ŠKODA 990 "Hajaja" (1963) kombi Mladá
Boleslavban, a ŠKODA Múzeum gyűjteményében tekinthető meg.
A "kombinált gépjárművek", röviden kombik, immár hagyományosan a ŠKODA
modellpalettájának állandó tagjai. Előfutáruknak tulajdonképpen az L&K 110
típus tekinthető, amely a húszas évek közepén már cserélhető vagy kombinálható
hátsó modullal is szerepelt a kínálatban - így munkanapokon a vállalkozás
szállítójárműveként, míg vasárnap a családi kirándulások teljes értékű
személyautójaként szolgálhatott. 1934-től a POPULAR sorozat 300 kilogramm hasznos
teherbírású, könnyű haszongépjármű-változatai váltak annyira népszerűvé, hogy olyan
ismert cégek is flottajárműként használták őket, mint például a Baťa vagy a Julius
Meinl. A negyvenes évek végén a ŠKODA 1101/1102 "Tudor" műszaki alapjain az
áruszállító karosszériák mellett a Station Wagon (STW) kombi is megjelent, amely
jóval nagyobb üvegfelületein és gazdagabb felszereltségén túl mindenekelőtt
variálható belterével tűnt ki: hátsó ülését lehajtva akár 1490 milliméter hosszú és
980 - 1390 milliméter széles csomagtérfelületet kínált. Sorozatgyártású változatát,
amely Vrchlabí és Kvasiny gyáraiban gördült le a szerelőszalagról, számos
prototípus előzte meg. 1953 tavaszától készült Vrchlabíban a tágas ŠKODA 1200 STW
kombi, amelyet korszerűbb változatában 1201 STW jelzéssel egészen 1961 októberéig
gyártottak. Utódja, a ŠKODA 1202 STW, az elkövetkező tizenkét év során a ŠKODA
modellkínálatához tartozott.
A ŠKODA legnépszerűbb kombijának azonban kétségkívül az OCTAVIA COMBI bizonyult,
amelynek első prototípusa 1959 szeptemberében született meg, egy évvel később pedig
már brnói premierjén vonzotta a tekinteteket. 1961 és 1971 között 54 086 példányban
hagyta el Kvasinyi gyárát, s külföldön is keresetté vált, például az 1966-os év
során gyártott teljes volumen figyelemreméltó 72 százaléka került exportra.
1997-től az OCTAVIA COMBI már a sorozat első modern generációjának tagjaként
folytatta e sikereket.
1959 tavaszától a ŠKODA 1000 MB formájában az akkor már közel 65 esztendős vállalat
történetének egyik legjelentősebb fejlesztését készítették elő Mladá Boleslavban.
Az alvázas konstrukciót innovatív önhordó karosszéria volt hivatott felváltani,
emellett szakítva az orrmotor-hátsókerékhajtás hagyományos koncepciójával - s a
hatvanas évek elején világszerte kifejezetten korszerű megoldásként - a teljes
hajtásrendszert az autó hátuljába helyezték át. Mindeközben új és korszerű,
nemzetközi szinten is az élvonalhoz tartozó gyárlétesítmények épültek Mladá
Boleslavban, ahol 1964 áprilisában legördült a szerelőszalagról az 1000 MB első
lépcsőshátú változata. Kvasiny és Vrchlabí üzemeinek segítségével az 1963 és 1973
közötti mindössze tíz év alatt csaknem négyszeresére - 42 550-ről 162 208 járműre -
sikerült bővíteni a ŠKODA márka éves termelési volumenét.
A ŠKODA 1000 MB sorozatgyártású változatáig a 990 NOV projekten (Nový Osobní Vůz -
új személygépkocsi) keresztül vezetett az út, amelynek fejlesztése 1959-ben vette
kezdetét Mladá Boleslavban, s 1961 októberéig egy ötven prototípusból álló sorozat
készült belőle. A zárt, négyajtós lépcsőshátú karosszéria különféle változatai
mellett a későbbi ŠKODA 1000/1100 MBX sorozatgyártású modellhez hasonló, felső
B-oszlop nélküli alternatív négyajtós változatokon is dolgoztak. Prototípusként egy
nyitott, 2+2-üléses, farmotoros ŠKODA 990/991 roadster is született. 1963
februárjában fejeződött be az ötvendarabos NOV-sorozat 34-es sorszámú
prototípusának átalakítása, amely során egy több mint 31 ezer kilométert futott
lépcsőshátú modellt kombivá építettek át. A konstruktőrök itt elsősorban azon
műszaki problémával szembesültek, hogy a farmotor ez esetben a csomagtérpadlózat
alá esett, a soros négyhengeres aggregát így fekvő helyzetben, hengerfejével balra
kapott helyet. E beépítési pozíció ihlette a "Hajaja" becenevet, vagyis a rádiós
estimesék sorozatának címét. A motor jobb oldalán vízhűtőt helyeztek el, mivel
külföldi vetélytársai hasonló konstrukciójú modelljeitől eltérően a ŠKODA nem
léghűtést alkalmazott.
A csomagtartó felfelé nyíló, felső helyzetében fémrúddal rögzíthető csomagtérajtón
keresztül tárult fel, s a 4150 milliméter hosszú, 1620 milliméter széles és 1400
milliméter magas kombiban akár 1600 milliméter hosszú tárgyakat is szállíthattak. A
2400 milliméteres tengelytáv megegyezett a lépcsőshátú alapmodellével. A motor a
hajtott hátsó tengely mögötti elhelyezése a jármű elejében egy második csomagtartó
kialakítását is lehetővé tette, amely egyben a biztonsági gyűrődőzóna feladatát is
ellátta. Az összesen 380 kilogramm terhelhetőségből a négy személy egyenként 75
kilogramm tömegét levonva 80 kilogramm maradt a csomagok számára. A 811,5
kilogrammos saját tömeg 61 százaléka jutott a hátsó tengelyre, míg teljes terhelés
mellett ez az arány 59,5 százalékra csökkent.
Az 1963 májusa és júniusa közötti háromhetes tesztprogram során a prototípus
mintegy hétezer kilométert tett meg, s 74 kilométer/óra átlagsebesség mellett 100
kilométerenként 7,6 literes üzemanyag-fogyasztást mértek. A 988 köbcentiméteres,
4650-es percenkénti fordulatszámnál 42 lóerőt (31 kW) produkáló, négyhengeres
erőforrással 115 kilométer/óráig gyorsulhatott a "Hajaja". A jármű előnyei között
szerepelt tágas beltere és két csomagtartójának bőséges térfogata, míg hátrányaként
hátsó csomagtérpadlózata alatti, bonyolult motorbeépítése jelentkezett, ami
jelentősen megnehezítette a karbantartást, de a szűk hely miatt a négyhengeres
motor hűtésével is adódtak problémák. Ezért is született végül az a döntés, hogy a
kombit nem veszik fel a modellprogramba, s a ŠKODA inkább a rendkívül sikeres
lépcsőshátú 1000/1100 MB sorozatgyártásának beindítására összpontosított. 1964 és
1969 között 440 639 darabot szállítottak ki belőle az ügyfeleknek, s egyetlen
további változataként csupán a felső B-oszlop nélküli, tetszetős megjelenésű,
kétajtós 1000/1100 MBX (1966 - 1969: 2517 kiszállított példány) készült. A
praktikus kombimodell iránti vásárlói igények kielégítésére egészen 1971-ig az
OCTAVIA COMBI szerepelt a gyártási programban.
A valaha készült egyetlen ŠKODA 990 "Hajaja" prototípus ma a Mladá Boleslav-i ŠKODA
Múzeum kiállítási gyűjteményét gyarapítja.
Kevésbé ismert modellek a ŠKODA AUTO 125 éves történetéből
A sorozat összesen hét sajtóközleményből áll. Már megjelent:
1. rész: Laurin & Klement LW-triciklik (1905 - 1911)
2. rész: Laurin & Klement E "Černá Hora/Montenegro" (1908-1909)
3. rész: ŠKODA SAGITTA (1936-1938)
4. rész: ŠKODA 998 "Agromobil" (1962)
5. rész: ŠKODA 990 "Hajaja" (1963)
Előkészületben:
6. rész: ŠKODA BUGGY 736 (1974-1976)
7. rész: ŠKODA FELICIA Fun (1996-2000)